DüHöS KiS eMBeR

Beszélgetőtársunk ma Szabó Gyula, aki egy polgár, méghozzá az un. szürke kispolgár.
- Jó napot! Ön tehát Szabó Gyula.
- Jó napot! Igen, én vagyok.
- Kedves uram, az első kérdésemmel már kényes témára téerk. Szóval: önt tényleg Gyulának hívják?
- Hát..., be kell vallanom, hogy igen.
- És a vezetékneve Szabó?
- Ezt se tagadhatom le.
- Hm, hát érdekes... És monjda csak, milyen érzés Szabó Gyulának lenni?
- Furcsa. Nagyon furcsa. tudja mindenki úgy szólit, Szabó úr, vagy Szabó bácsi. Esetleg, hogy Gyula. Néhányan meg Gyuszinak neveznek. El sem tudja képzelni, milyen érzés lehet!
- Valóban nem, hiszen engem nem Szabó Gyulának hívnak.
- Látja, már maga is kezdi.
- Elnézést, valami rosszat mondtam?
- Igen, azt mondta, hogy Szabó Gyulának hívnak!
- Miért, hát nem az a neve?
- De.
- Az, hogy Szabó Gyula?
- Maga már megint kezdi!
- De mit?
- Ezt a Szabózást! Meg a Gyulázást!
- Így hívják, nem?
- De igen!
- Akkor meg?
- Áááááááá!
- Lőjétek le.

BAMM.

- Jövő héten Kis Ferenc gyári munkással beszélhgetünk.
 

az a srác marhára le volt strapálva, dühös volt és drogos. évek óta csajt sem látott.
láttam már olyat hogy vki  lábába, vagy a lábujjai közé lövi az anyagot, hogy ne vegyék észre a karján a tűnyomokat, de ő a pöcsébe szúrta. azt mondta, ott aztán tényleg senki sem látja. szíven ütött ez a fajta cinikus önkritika.

"Csak a Puffin ad nekem erőt
és mindent lebíró akaratot!"

 

"Aki barátot talál, kincset talál!"

sehova tanúi

 

még az olaj is

mos le némi

koszt rólam

...
Megyek fel a lépcsőn, kicsit kiegyensúlyozatlanul a pakkok miatt. Balba szakadjmegszatyor, tele kajával, meg ilyesmivel, a jobban meg egy méterszer méteres 24 darabos WCpapír csomag, a hátizsák is csurig a nehezebb termékekkel.
-Te aztán jó sokat kakálsz...!
Az álmélkodó hang vhonnan mellőlem szólal meg, odanézek, egy csöves méregeti a gurigahalmomat.
-Van mitől - emelem meg a balkezes pakkot kicsit.
-Adsz vmit?
Fogós kérdés. Elvből nem szoktam, de a bevezető kérdésen muszáj vigyorognom. Közelebb lépek a csávóhoz. Ha bűzlik, mint a görény akkor nem adok semmit, pláne ha szeszkó szaga van.
Nincs neki.
-Adok, de nem piát.
Pedig lapul egy négyes sör a szakadjmegbe. Mondjuk fogalmam sincs miért négyesével csomagolják, az ember három sört szokott inni.
Letsezem a zacsit, turkálok egy kicsit a tetejébe, h mit raktam felülre, amit csak ugy megkívántam. Sose szabad bevásárolni menni éhesen, mert minden szart összevesz az ember. Esküszöm még akkor is olcsóbb, ha előtte beül az ember egy McDonald'sba.
Na, találok is vmit, ami "finom... csak fosat".
-Magának adom ezt. Úgy is átmegy rajtam, mint egy Ferrari.
Nem szoktam tegezni az idősebb faszikat, még ha csövesek is, érezzenek már magukba egy kis önbecsülést.
Mutatom neki a tesco-gazdaságos ivójoghurtot. Ez nálam az "ez meghajt, haver" kategória. Franc se tudja minek vettem meg. biztos ákcijós volt.
Elfogadja.
- Kösz, ezer éves nem ettem ilyesmit.
Azért eldöntöm, h legközelebb csak akkora tekercs klópapírt veszek, ami befér a zacsiba. Nem vmi felemelő és férfias érzés nagy szarpapír gurigákkal közlekedni, még ha ezer évig is kitart.
...

jézus
szíve

csücske

egyház

Az űrkikötő bejárata előtt
a kopott egyenruhámban
egy régi világ üzenetét játszom.
Nem áll meg senki, hogy meghallgasson
A terrorlegények megsajnálnak
s röhögve dobnak néhány egységet.

emlékszem, xenu, budha, jézus meg én nagyon berúgtunk aznap este.
xenu elment a népért egy boeing 737-el, budha kitalálta, hogy akkor legyen úgy, hogy nem eszünk húst, meg hogy az emberből lehet másik ember illetve ha fasz, akkor görény vagy kukac. jézus meg odaadott három szöget és azt kérdezte, hogy alhatna-e nálunk...

Brit tudósok egy olyan kistermetű kutyafajtát tenyésztettek ki, amely kizárólag műanyag hulladékkal táplálkozik.
Az új fajtát neylontacskónak nevezték el.

... a szkinhed és pánksátor várja a vendégeket ...

... a kereszteződésben sötétek a rendőrök, ezért jelzőlámpák irányítják a forgalmat ...

...kielégítően teljesítette küldetését a Klitorisz űrcsikló...

 

üljünk be

a depresszóba

egy melankólára

a srác nagyon morcosan állt a megállóban a menetrend tábla mellett, amire vki egy szemét összehúzó és ujját intőn felemelő viharfelhőt festett. a felhő azt mondta egy képregény buborékban: "Köszönj a kalauznak!"
az álldogálónk az a rocker-morc fajta srác volt. fekete haj, kócosan szembe lógatva, komor, földet pásztázó tekintet, minden ruházat fekete, fénylő-feketére tisztított acélbetétes bakkancs, a földet rugdalja. fül bedugva fülhalival, vmi zene szól. érzésem szerint egy komolyabb ütvefúróval falat bontanak, közben a háttérben egy ipari betonkeverő működik és vki macskát is kínoz.
nagyon morcos.
a kezében szorít egy fehér-narancs-kék szövet szatyrot, rajta "Kicsi árak ez a PLUS!" szlogent kiált egy nagy szemmel bámuló, apró lábakkal ellátott 149Ft-os. gondolom ő egy kicsiár.
hacsak nem sörrel van tele én is kurva morcos lennék egy ilyen zacsival a kezembe, pláne ha közben nulla miliméterről végeznek bontási munkálatokat a fülemben teljes erőből.
én mindig azt mondom, hogy a tömegközlekedésnek megvan a varázsa.

 

mindenkinek szuverén

egyéni joga, hogy eldöntse

mi a faszt akar

 

nem szeretem,

ha a tanulás, vagy a munka

a szórakozás rovására megy

 

Sok minden megdrágult, ezért elhatározza, hogy több pénzt keres.
Az állandó munka nagy teher, és Ön

valójában inkább szabad szeretne lenni, hogy vidáman éljen és szórakozzon.

...
beültem a klotyóra. vittem magammal újságot, hiszen ez egy férfias szokás, az ott tartózkodás pillanatainak, hm... félórájának kellemesebbé tételére. könyvem pillanatnyilag nem lévén a napi sajtóval kellett beérnem. ez mindig gondot okoz: a normális újságok méretüknél fogva kezelhetetlenek a slozin (de pl. tömegközlekedésen is), a kezelhető méretű bulvárok meg ugye, hát, hogy is mondjam, tartalmilag némi pongyolaságot mutatnak.
most beértem utóbbi kategória egy népszerű gyöngyszemével.
valójában az első három percben kirámoltam mindent amit akartam, de ücsörögtem még, egyrészt, mert hátha maradt még vmelyik kanyarban vmi, sose lehet azt tudni, másrészt, mert a szagot leszámítva jól elücsörögtem és lapozgattam.
lapoztam egyet, megláttam a majd fél oldalas fotót és kirohantam a budiból.
najó ez így persze nem igaz, mert volt alapos törlés a betyárkörték elkerülésére, lehúzás (kétszer), némi munka a wckefével, szappanos kézmosás és légfrissítővel befújás, de ezt a lehető leggyorsabban tettem.
a fotó témájának hátterében ugyanis vmi olyat találtam, ami megdöbbentett.
...

 

a prérifarkas

aki lukat üt a kanyonba, mégis mindig

újra próbálja

 

kishíján

kráter

vagyok

 

három

ördög hányta le a szívem

éjjel