Beszélgetőtársunk ma Szabó Gyula, aki egy polgár, méghozzá az un. szürke kispolgár.
- Jó napot! Ön tehát Szabó Gyula.
- Jó napot! Igen, én vagyok.
- Kedves uram, az első kérdésemmel már kényes témára téerk. Szóval: önt tényleg Gyulának hívják?
- Hát..., be kell vallanom, hogy igen.
- És a vezetékneve Szabó?
- Ezt se tagadhatom le.
- Hm, hát érdekes... És monjda csak, milyen érzés Szabó Gyulának lenni?
- Furcsa. Nagyon furcsa. tudja mindenki úgy szólit, Szabó úr, vagy Szabó bácsi. Esetleg, hogy Gyula. Néhányan meg Gyuszinak neveznek. El sem tudja képzelni, milyen érzés lehet!
- Valóban nem, hiszen engem nem Szabó Gyulának hívnak.
- Látja, már maga is kezdi.
- Elnézést, valami rosszat mondtam?
- Igen, azt mondta, hogy Szabó Gyulának hívnak!
- Miért, hát nem az a neve?
- De.
- Az, hogy Szabó Gyula?
- Maga már megint kezdi!
- De mit?
- Ezt a Szabózást! Meg a Gyulázást!
- Így hívják, nem?
- De igen!
- Akkor meg?
- Áááááááá!
- Lőjétek le.
BAMM.
- Jövő héten Kis Ferenc gyári munkással beszélhgetünk.
