DüHöS KiS eMBeR

...
Megyek fel a lépcsőn, kicsit kiegyensúlyozatlanul a pakkok miatt. Balba szakadjmegszatyor, tele kajával, meg ilyesmivel, a jobban meg egy méterszer méteres 24 darabos WCpapír csomag, a hátizsák is csurig a nehezebb termékekkel.
-Te aztán jó sokat kakálsz...!
Az álmélkodó hang vhonnan mellőlem szólal meg, odanézek, egy csöves méregeti a gurigahalmomat.
-Van mitől - emelem meg a balkezes pakkot kicsit.
-Adsz vmit?
Fogós kérdés. Elvből nem szoktam, de a bevezető kérdésen muszáj vigyorognom. Közelebb lépek a csávóhoz. Ha bűzlik, mint a görény akkor nem adok semmit, pláne ha szeszkó szaga van.
Nincs neki.
-Adok, de nem piát.
Pedig lapul egy négyes sör a szakadjmegbe. Mondjuk fogalmam sincs miért négyesével csomagolják, az ember három sört szokott inni.
Letsezem a zacsit, turkálok egy kicsit a tetejébe, h mit raktam felülre, amit csak ugy megkívántam. Sose szabad bevásárolni menni éhesen, mert minden szart összevesz az ember. Esküszöm még akkor is olcsóbb, ha előtte beül az ember egy McDonald'sba.
Na, találok is vmit, ami "finom... csak fosat".
-Magának adom ezt. Úgy is átmegy rajtam, mint egy Ferrari.
Nem szoktam tegezni az idősebb faszikat, még ha csövesek is, érezzenek már magukba egy kis önbecsülést.
Mutatom neki a tesco-gazdaságos ivójoghurtot. Ez nálam az "ez meghajt, haver" kategória. Franc se tudja minek vettem meg. biztos ákcijós volt.
Elfogadja.
- Kösz, ezer éves nem ettem ilyesmit.
Azért eldöntöm, h legközelebb csak akkora tekercs klópapírt veszek, ami befér a zacsiba. Nem vmi felemelő és férfias érzés nagy szarpapír gurigákkal közlekedni, még ha ezer évig is kitart.
...