A lány nem örült neki, hogy megtaláltam. Felkapott az asztalról egy kést és rám szegezte. Egy pillanatig mind a ketten a kezében csillogó pengét néztük.
- És most mi lesz, megvajazol?
A tompa éttermi kés megremegett a kezében. Nem félt, hanem röhögött. Szimpatikus volt, hogy van humorérzéke. A következő másodpercben azonban a földön térdelt és a csuklóját szorongatta, mert úgy tűnik kirúgtam a kezéből a bugylibicskát, a miheztartás végett, bár fogalmam sincs mikor. Egyikünk sem látta a mozdulatot. Lehet, hogy nem is mozdultam, csak gondoltam rá? Fura dolgok történnek velem azóta. A Minden és a Bármi megint. Fasza.
részlet 6
2011.01.19. 09:00 rrroka
Szólj hozzá!
Címkék: írás részlet
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://duhoskisember.blog.hu/api/trackback/id/tr782594951
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
