DüHöS KiS eMBeR

...
beültem a klotyóra. vittem magammal újságot, hiszen ez egy férfias szokás, az ott tartózkodás pillanatainak, hm... félórájának kellemesebbé tételére. könyvem pillanatnyilag nem lévén a napi sajtóval kellett beérnem. ez mindig gondot okoz: a normális újságok méretüknél fogva kezelhetetlenek a slozin (de pl. tömegközlekedésen is), a kezelhető méretű bulvárok meg ugye, hát, hogy is mondjam, tartalmilag némi pongyolaságot mutatnak.
most beértem utóbbi kategória egy népszerű gyöngyszemével.
valójában az első három percben kirámoltam mindent amit akartam, de ücsörögtem még, egyrészt, mert hátha maradt még vmelyik kanyarban vmi, sose lehet azt tudni, másrészt, mert a szagot leszámítva jól elücsörögtem és lapozgattam.
lapoztam egyet, megláttam a majd fél oldalas fotót és kirohantam a budiból.
najó ez így persze nem igaz, mert volt alapos törlés a betyárkörték elkerülésére, lehúzás (kétszer), némi munka a wckefével, szappanos kézmosás és légfrissítővel befújás, de ezt a lehető leggyorsabban tettem.
a fotó témájának hátterében ugyanis vmi olyat találtam, ami megdöbbentett.
...